A félvezetők, az optoelektronika és az új energia területén a hordozóanyag eredendő fizikai tulajdonságai gyakran nem elegendőek ahhoz, hogy megfeleljenek az eszközök egyre szigorúbb teljesítménykövetelményeinek. A vékonyréteg-technológia lényege egy ultravékony, néhány nanométertől több mikrométer vastagságú réteg felvitelében rejlik, amely módosítja az anyag felületének optikai, elektromos és védő tulajdonságait anélkül, hogy veszélyeztetné az alatta lévő hordozószerkezetet.
A mikrochipeken belüli jelszigetelésre és -vezetésre használt szigetelő fóliáktól és fémes összekötőktől a precíziós lencséken lévő tükröződésmentes bevonatokig és az akkumulátor-elektródák nano-védőrétegeiig a vékony filmek messze túlmutatnak az egyszerű "védőbevonatokon". Bármilyen mikroszkopikus hiba – legyen szó a kristályrács elrendezéséről, a kristályminőségről, a felületi síkságról vagy a belső feszültségről – közvetlenül befolyásolja a végső eszköz hozamát és élettartamát.
Következésképpen a vékonyréteg-technológia fejlődése eltávolodik a hagyományos, kizárólag empirikus tapasztalatokon alapuló próba-szerencse megközelítéstől. Az egymással összefüggő paraméterek – mint például a filmsűrűség, adhézió és a belső feszültség – közötti megfelelő egyensúly elérése egy rendkívül szűk növekedési ablakon belül továbbra is az összes fejlett vékonyréteg-folyamat fő kihívása.

